Szó nélkül léptem ki az ajtón.

A hideg pesti éjszakában megszokásból cigiért nyúltam, de megint rájöttem, hogy most épp leszokóban vagyok és nincs nálam. Az évben már vagy tizedszer járom ezt a táncot. Kezdem azt hinni, hogy szélmalomharc az egész, de megnyugtat a tudat, hogy legalább próbálkozom. Az baj, hogy még meglepődni sem lepődtem meg különösen. Nem nagyon vagyok aktív különféle közösségi oldalakon, és főleg nem szoktam ott csetelgetni emberekkel, de ezen a héten máshogy volt. Rám írt egy régi ismerős csak úgy. Egy nő, akivel még egyetemen jóban voltam, lehet, hogy tetszettünk is egymásnak, de végül nem lett semmi. Erre csak úgy írt, hogy mégis mi merre. Egész jót dumáltunk a semmiről és a mindenről. Nem telt el sok idő és meg is invitált magához a hétvégére.

A hét további részében szinte minden nap dumáltunk kicsit. Újra tinédzsernek éreztem magam és már vártam, hogy szombaton találkozzunk. Az, hogy rögtön nála találkozzunk némiképp bizakodásra adott okot. Vittem egy jófajta bort is. Nem értek hozzá, de nem a legalsó polcról vettem el, szóval biztos igényesebb. Megérkeztem, szívélyesen fogadott és elkezdtünk dumálgatni. De volt valami a levegőben, ami nem tetszett. Aztán ő tette egyértelművé mi az. Vőlegénye van, és tényleg csak dumálgatni hívott át. Gyorsan rövidre is zártam, majd szó nélkül kiléptem az ajtón.

Eleresztettem pár hívást és nem sokkal később már egy viszonylag népes társasággal róttam a belváros utcáit. Betértünk egy Haverok nevű kocsmába pár italra. Itt jegyezném meg, hogy szívesen jelenetet csináltam volna, a vásárlók megtévesztése miatt, de aznap nem volt erőm hozzá. Miért van a kinti táblán olcsóbb összeg a korsó ászok mellett, mint a bentieken? Nem mintha az az ötven forint annyira számítana, meg nem mintha ászokat innék, de már elvből belekötök ilyenkor. Ez a nap viszont nem ilyen volt.

A hangfalakból Hiperkarma és hasonló zenék folytak, ami legalább hangulatos volt. Erről jut eszembe, hogy az a szomorú hírem van, hogy aki még várja, hogy az a zenekar összeálljon, ne áltassa tovább magát. Néhány napja láttam a Bérczesit és a Walking Dead néhány zombija járkálója jobb bőrben van, mint az az ember. Szerintem drogokat reggelizik és vacsorázik, és ha jól hallottam van valami nagy fejes rajongója az Artisjusnál, aki ezt örömmel támogatja havi pár százezerrel. Gondolom nem a saját pénzéből.

Pár kör után elindultunk a Moulin Rouge felé. Nem vagyok oda az ilyen sznob helyekért, de kaptunk egy fülest, hogy Árpa Attila csak úgy szórja épp ott a jobbnál jobb kólát. El is hiszem, hogy van miből szórnia, mert ha igazak az értesüléseim nem szeret különösebben fizetni az Argo 2 stábjának. Legalább is egy részének. Nos, hát betértünk oda, és bár Árpa Attilát egyet sem láttam, sok plázacicát magas sarkúban viszont annál többet. Elvből nem csajozom úgy, hogy meghívom a nőt piára, mert az mégis milyen. Mintha fizetnék, hogy beszéljen velem, de ott ez eléggé megnehezíti az ismerkedést. Azért végül csak sikerült szóba elegyednem egy dekoratív és meglepően értelmes hölggyel.

Normál esetben az a forgatókönyv, hogy ő komoly kapcsolatra vágyik és elmondja, hogy nem szokott egyéjszakás kalandokban benne lenni, ő nem olyan lány, és utána jön a varázslat. Mert mindketten tudjuk, hogy mi a cél, de nem szabad kimondani. Nekem meg kell győznöm, hogy belemenjen, de közben úgy kell tűnnie, hogy ebből ő erkölcsileg makulátlanul kerül ki. El kell adni az egyéjszakás kalandot úgy, hogy valami többnek tűnjön. Hogy ma este valamiért mégsem egyéjszakás és ő sem olyan lány, aki most szembe megy az elveivel. Ő is tudja, én is tudom, hogy az egész csak színjáték, de ez kell, hogy másnap reggel meggyőződéssel a szemembe mondhassa, hogy ő amúgy nem szokott ilyet csinálni és minden az őrült éjszaka számlájára írható. Persze semmi őrült nincs az egészben, minden a megszokott és unalomig ismételt forgatókönyv alapján játszódik. De a császár új ruhája majd megvédi. Még az is lehet, hogy magát is sikerül becsapnia.

Normál esetben így történik. De aznap nem volt kedvem ehhez, úgyhogy hazafelé indultam. Kissé belefáradtam ezekbe a megszokott körökbe. Kell, hogy valami kevésbé felszínes és ismétlődő is legyen a pesti éjszakában. Muszáj, különben nincs értelme. Otthon rágyújtottam egy cigire az erkélyen és azon kaptam magam, hogy arra gondolok maradnom kellett volna a lánynál és csak beszélgetni. Nem várni szexet, nem játszadozni és színlelni, csak beszélgetni egy jót. De otthagytam egy újabb felesleges körért. Én sem vagyok semmivel sem jobb azoknál, akiket úgy elítélek, csak egy közülük. Hogy mióta, már magam sem tudom.

Aznap este megint ráírtam, hátha. Azóta sem válaszolt. Én sem tenném.