Eljött az idő, hogy bocsánatot kérjek a férfiak nevében. Pedig nem vagyok én sem egy mintapéldány, de van itt pár dolog, ami mellett már nehéz szó nélkül elmenni.

Mostanában kis hazánk egyik fő exportcikke az olyan hírek, amik minden jóravaló fejlett országban vagy nevetést, vagy felháborodást okoznak.  Az egyik ilyen ékes példa volt a baranyai rendőrség oktatóvideója a nemi erőszak ellen, amin nagyjából úgy nevettek nyugaton, mint mi azon, hogy Kína betiltja a szóvicceket. De a legrosszabbak azok a reakciók, amik jó néhány férfiból és jókeresztény emberből újra és újra előbukkan, ha ez a téma újra előkerül. És ez nem nemzeti sajátosság.

Mégis valahogy azt érzem, hogy itt ez erősebb. A rendszerváltás óta eltelt évek is ezt erősítik meg számomra. A politikus lop, csal, hazudik. Nem szeretjük, de valahogy el lett fogadva, hogy ez ezzel jár. Nem lennék meglepve, ha az elmúlt 20 év itthoni politika elitje egy másik országban, már rég el lett volna kergetve. De hát a politikusok csalnak, az erőszakolók meg erőszakolnak, nincs mit tenni. Akkor változtassuk meg az áldozatokat.

Ez a hozzáállás vezet oda, hogy azt mondja az ember, hogy nem szép az erőszak, de a csaj se öltözzön kurvásan. De hát már miért ne? Úgy öltözik egy nő, ahogy akar. Lehet nem tetszik, még ellenszenvet is kiválthat vele, de ráhagyni, hogy hát ebből következik is az erőszak nem egészséges.

Érdekes módon, ha én meglátnék egy félájult csajt hiányos öltözetben, nem az jutna eszembe, hogy megerőszakolom, és szerintem semmilyen normális embernek sem. Hacsak a nő nem jelzi egyértelműen, hogy belement, akkor nem húzom le a gatyám. Minden épeszű ember tudja mikor szabad az út, és minden utólagos „nem volt egyértelmű” magyarázat nevetséges. De aki ilyeneket csinál azokra észérvekkel úgysem fogok hatni.

A fiatalok minden korban bohémabbak voltak, és ilyen korban még nincs meg az a felelősségtudat, ami pont ilyenkor alakul ki. Megesik, hogy valaki többet iszik, megesik, hogy rossz döntést hoz, de ez senkit nem jogosít fel az erőszakra.

Szóval megpróbálhatjuk áthárítani a felelősség egy részét az áldozatra, de ez nekem inkább azt sugallja, hogy az elkövetők ellen nem tudunk már megint mit tenni. Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy te vívtad ki a sorsot magad ellen. Szokd meg, hogy ilyen a világ.

Én meg érezzem magam hülyén, mert nem szeretném megszokni.