Ha valaki szociológus, akkor most itt a remek alkalom egy tanulmányra az internetről, mert a Ki mit tube körül zajló események többet elmondanak a virtuális világról, mint a legtöbb szakdolgozat, ami valaha készült a témában. Annyi finomság van itt, hogy nem is tudja az ember, hol kezdje az egészet. Szerencsére ez csak egy sokadrangú blog, úgyhogy nem vár el tőlem senki tanulmányt. De azért majd megpróbálok okosnak tűnni.

Először is szögezzük le, hogy ez egy remek kezdeményezés. Lehet szidni sok dologért, de mint minden első alkalom, ez egyben tesztelés is. Ha évről évre folytatódik, akkor idővel nyilván sokkal profibb lesz. Jó dolog, hogy egy ilyen ötlet zöld lámpát kaphatott itthon, de sajnos a magyarok szemében a tehetségkutatók még mindig valami ördögi mágiának tűnnek a gonosz média szolgálatában. Nem mintha ezen a megítélésen sokat segített volna a két kereskedelmi tévé tehetségkutató dömpingje, de ez egy alapvetően remek dolog és itthon kicsit méltatlanul lenézett. Amerikában kicsit nagyobb a nívója a dolognak, de nem is kell olyan messzire menni, mert ott van Izlandon a Bandák Csatája, amiből rengeteg tehetséges és egy-két esetben azóta világhírű zenekar mutatkozott be. Szóval lehet ezt jól.

 

Nem az én reszortom megítélni, hogy a Ki mit tube jól csinálja-e, de ez egy új dolog mindenkinek és ekkora ellenszél mellett, kevesen tudnák jobban kivitelezni. A magyar internet mégis halálra van sértődve, pedig kevés dolog áll rosszabbul az internetnek, mint a sértődés. Dühöngenek, nyavajognak, és karba tett kézzel, mérges tekintettel ülnek a sarokba, mint valami óvodás. Azt mondják, hogy az internet csak az övék és mit keres itt a csúnya gonosz mainstream közeg. Persze a zsűriben van pár tévéből ismert alak, de a kezdeményezés mögött akkor is egy olyan honlap áll, ami azért messze van a mainstreamtől. Az internet meg mindenkié, ezt illett volna már megtanulni. Attól, hogy valaki eleget pofázott unalmas vlogokat az életéről ahhoz, hogy legyen pár ezer feliratkozója, még nem az övé a youtube.

Kicsit olyan az egész, mintha az oviba új gyerek jött volna és mivel újdonság, egy pár napig róla beszél a többi gyerek. Na ez nem tetszik azoknak, akik eddig keményen küzdötték fel magukat a ranglétrán, olyan kemény és megerőltető dolgokkal mint, hogy rosszalkodtak alvási időben. Ezért egyik nap odamennek és a sárba lökik a gyereket, jelezve, hogy itt nem látják szívesen. Ezzel az egésszel az a baj, hogy az ovisok azt nem vették észre, hogy lehet az a gyerek tök jó fej, de ha mégsem akkor meg úgysem lesz népszerű, nem kell tőle félteni a helyüket.

 

itt egy összefoglalás a versenyről


A következő, ami mindig nagyon megdöbbent, hogy az internet mennyire sértődékeny és elvakult. Történt, hogy Dancsó Péter, az ország egyik legismertebb Youtube-osa felötlött egy videót. Nyilvánvalóan viccből, ez lejött mindenkinek. Nem ő a kedvencem itthon, de nem is utálom, sőt ez a videója kifejezetten jó paródia volt, még úgy is, hogy ezzel 14-re csökkentette a továbbjutásra esélyesek számát. Mondik Noémi meg kifejezte nemtetszését a videót illetően. Persze lehet mondani, hogy kissé túlreagált egy viccet, de azért tragédia nem történt. Nyilván Dancsó sem fog összeroppani ettől, biztos hallott már cifrábbakat is. Ami viszont ezután történt az olyan, mint egy zombiapokalipszis, ahol minden zombi a Noémit akarja megenni. El lett küldve minden rokonába, el lett hordva mindennek ő és az egész munkássága. Le lett szavazva minden videója és fenyegetést is kapott eleget. Őrület, hogy mennyire vérszemet kap ilyenkor egy-két ember, csak mert valaki rosszat mondott a kedvencéről. Ez az elvakult fanatizmus nem tudom mire vezethető vissza, de biztos nem egészséges hosszútávon. Ha Modor Tibi olvasói ilyen sértődékenyek lennének már a fél ország vérben ázna. De persze az interneten mindenkinek nagy a szája. Igazából erről hosszan lehetne értekezni, de már volt erről itt szó. Aki sértődékeny és könnyen felháborodik annak nem való az internet. Annak sem.

 

Arra is folyton emlékzetet minden tehetségkutató, hogy az emberek nagy részének mennyire nincs önkritikájuk. Egyszerűen nehéz elhinni pár dolgot, amit látunk. Nyilván van, ami poén, de a nagy része tényleg komolyan gondolta. Pedig pont magán a Youtube-on lehet megnézni mindenből, hogy milyen az amikor valaki jól csinál valamit, és szépen hozzá mérni a sajátodat, de az emberek egy részének olyan szinten elgörbíti a teret a szubjektivitásuk, hogy minden épeszű kritika kikerüli őket. Mással nem lehet magyarázni ezt. Nem egyszerűen rossz, ezzel nem lenne baj. De úgy gondolja, hogy ezzel érdemes elindulni egy tehetségkutatón. Ha szerencséje van annyira szörnyű lesz a végeredmény, hogy az már gyöngyszem kategóriába esik. Az már másik kérdés, hogy ő erre rájön-e. Az internet néha szereti rárakni a császár új ruháját a bolondokra és szegények párák még az is lehet, hogy el is hiszik. Tapsnak hallják a nevetést.

Még ezernyi dolgot lehetne leszűrni ebből a versenyből, de álljon itt utolsó gondolatnak az, hogy kissé csalódtam a magyar internetben, és még csak nem is fenti indokok miatt. Ezekre lehetett számítani. Inkább azért szomorkodom, mert mindezek ellenére sok jót is el lehet mondani erről a terepről. Például azt, hogy az internetenél kevés kreatívabb hely van, mégsem termelt túl sok minőségi vagy kiemelkedően jó produkciót erre a versenyre. Pedig a sok szennyből mindig van pár kiemelkedő dolog. A zenei produkcióktól tekintsünk el, mert hiába vannak egész jók, én -zenész létemre- örültem, hogy végre egy új műfaj mutatkozhat(na) meg itt. Persze lehet zenei előadással is indulni, de én ide többet várnék. Nem véletlen nem zenei tehetésgkutató ez. Jó lenne pár ütős dolog, aminél nem csak dísznek van a kép, hanem nélkülözhetetlen eleme, ha már videós vetélkedő ez. Így egyelőre -jobb híján- Puzsér Róbertnek szurkolok.

De van még majdnem két hét, remélem az internet rám cáfol hamarosan. Én lennék a legboldogabb.