Lüktet a fejem és ki van száradva szám, amikor felébredek. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok, de ez mindig így van, amikor ilyen a tünetekkel kelek. Teszek egy kósza pillantást körbe. Málló fehér falak, a sarkokban penész és itt-ott talán moha is nő, ha jól látom. Fény nem sok árad be és az is mögülem jön. Valami kicsi ablak lehet, de sajnos megnézni nem tudom, mert hozzá vagyok kötözve a székhez. Legalábbis a kezeim. Remek. Csend van a kis szobában, csak egy folyamatos, de annál idegesítőbb csöpögést hallok. Mint amikor valaki nem zárja el a csapot. Viszont így, hogy nincs más zaj, valahogy százszor hangosabbnak tűnik.

Próbálom felidézni mi volt tegnap, de nem túl könnyű feladat. Az eleje még megvan, összegyűltünk páran. A zenekarból is ott volt pár ember, a menedzser épp boldogan mesélte, hogy a nyári fesztiválok nagy részét már le is szervezte. Persze ez nem sokra biztosíték, de azért örültünk. Ja igen, valakinek a legénybúcsúja volt. Elég sokan voltunk, a felét sem ismertem az embereknek. Egy idő után mindenki elég szépen berúgott és valaki bátorkodott pár kurvát is hívni. Vagy sztriptíz táncost? Én már nem tudom mi volt pontosan, mert közben kint feleseztünk a Supernem pár tagjával, jó srácok. Aztán egy idő után valami balhé hangjai szűrődtek ki bentről, úgyhogy beszédelegtem, hogy majd én jól megoldom. Aztán már nem emlékszem, de mivel itt tértem magamhoz nem hiszem, hogy sikerült rendeznem a dolgot.

Már lassan fél órája ülök, néha hangosan felkiabálok, de semmi. Kezdek unatkozni. Emlékszem, hogy a vőlegény elég jófej volt és fülig bele van zúgva a mennyasszonyba, ami jó jel. Irigylem. Nem is tudom mikor voltam utoljára szerelmes. Nem is emlékszem már milyen az. Sokszor hiszem, hogy az vagyok, de aztán rájövök, hogy csak annyira az akarok lenni, hogy hirtelen összetévesztem. Pedig egyszerű megállapítani, mert a szerelem valami olyasmi, hogy rá gondolsz és felvidulsz attól, ahogy látod magad előtt, ahogy elmosolyodik, mert felvidult attól, hogy te felvidultál tőle. Valahogy így fogalmaznám meg, és higgyétek el van időm ilyeneken gondolkozni, ahogy ülök a hideg és dohos szobában.

 Végre kinyílik az ajtó. Nem tudom mire számítottam, de biztos nem egy ideges suhanc pírszinges huszonévesre méretes vadászkéssel a kezében. Gondolom attól kéne most megijednem, de inkább röhejesnek tűnik.

-       Gondolom tudod miért vagy itt – mondja miközben végigmér

-       Nem igazán, de van egy olyan érzésem, hogy fel fogsz róla világosítani

-       Hát… - kezdi el kissé bizonytalanul

-       Hát mi?

-       Elég legyen! – ordít fel idegesen és hadonászni kezd a késsel

-       Nana, még a végén megvágsz vele. – mondom mire újfent elbizonytalanodik

-       Nem fizettetek… – itt kissé megakad – a szolgáltatásokért.

Jézusom, ez valami új tag lehet. Egyfelől megörülök, mert nem úgy tűnik, mint aki ártani tudna vagy merne, másfelől meg kissé szégyellem magam, amiért egy ilyen banda el tudott fogni. Kezdek öregedni, vagy mi van? Azért válaszolok, mert kezd túl hosszú lenni a csend.

-       Én nem is használtam semmilyen szolgáltatást – mondom, miközben kezd beugrani a többi részlet. Odamentem a balhézókhoz, és páran éppen azon vitatkoztak, hogy kinek és mennyit kéne fizetni. Vagyis főleg azon, hogy kinek nem. Én felajánlottam, hogy beszállok, mert volt nálam pár Erzsébet utalvány, úgyhogy meglengettem előttük. Ekkor tört ki a verekedés.

-       Figyelj, biztosan el tudjuk intézni – jelentem ki bizalmasan

-       Több, mint százezer forinttal tartoztok

-       Aha, hát az a helyzet, hogy annyi nincs nálam, de ha adtok egy bankszámlaszámot még ma átutalom. Jut eszembe, ugye tudtok áfás számlát kiállítani, csak azért… - mondanám tovább, mire képen töröl. Erre nem számítottam, kicsit elegem lesz úgyhogy gyorsan felállok amennyire tudok, majd hátravetem magam. A szék könnyen megadja magát és darabokra törik. A kezeimbe fájdalom nyilall, de legalább szabadokká válnak. Mire rám vetné magát, már arrébb gurulok és felpattanok. Nem várom meg amíg ő is ugyanígy tesz, inkább gyorsan leütöm. Ezt akartam elkerülni, de hát mit lehet tenni ilyenkor. Fiatalok.

Ájult testét felültetem és a falhoz húzom. Megnézem a zsebeit, találok egy cigisdobozt, kiveszek belőle kettő szállat, majd visszarakom. A tárcájában van pár ezres, ezt elteszem kompenzációként. Rágyújtok az egyik szálra, miközben elhagyom a szobát. Pár perc után megtalálom a kijáratot. Páran már kint állnak a tegnapi buliból. A menedzserem felém fordul és megjegyzi, hogy lassú voltam.

-       Hányan voltak? – kérdezem – Amúgy szép a monoklid.

-       Kösz. Nem sokan, és amatőrök. Manapság nagyon felhígult a szakma. Egy pár fegyverrel már mindenki azt hiszi, hogy maffia lehet belőle. – mondja miközben tárcsáz egy számot – Nos, most hogy mindenki itt van hívhatnánk taxit is. – teszi hozzá

-       De hova? – kérdezi a dobosunk – Oké, hogy valahol a külvárosban vagyunk, de…

-       Valakinek nincs gps a telefonjában? Nézzétek már meg – kiáltja erélyesen a menedzser miközben épp hív valakit. Sejtem kivel fog beszélni és előre tudom, hogy az ájult suhancok nem lesznek elragadtatva az örömtől.

Pár perc múlva valaki megjegyzi, hogy mindjárt és itt vannak értünk. Fáj a csuklóm, lüktet a fejem és bűzlök a tegnaptól. Rágyújtok a második szálra. Indult már rosszabbul is a napom.