Úgy áramlik szét a szórakozóhelyen az embertömeg, mint ahogy az alkohol az ereimben. Egy helyen megy be mind, aztán szépen eloszlik. A zene dübörögése és az embersereg beszélgetésének moraja egy olyan zenévé áll össze, ami Budapest éjszaka sajátja. Ezer közül megismerem.

Ahogy ott ültem több dolgon is gondolkoztam. Először az jutott eszembe, hogy a nők olyanok, mint a buszok. Sokkal kényelmesebb velük elmenni, mint egyedül. És ha már itt tartunk, akkor a nem sikerült csajozás, amikor lekésed a buszt. Egy ideig bosszankodhatsz, de úgyis jön másik. Aztán az jutott eszembe, hogy lehet az ilyen gondolataim miatt hagyott el pár napja a barátnőm. Nem mintha hosszú kapcsolat lett volna. Pedig én mindent megpróbáltam, de sokadszor sem bizonyultam minta pasinak. Az igazság, hogy ennyi idő után már nehéz a nőkre fogni a dolgot. Lehet én nem vagyok jó ember. Ezen kicsit eltöprengtem. Annyi féle értékrend van. Ki mondja meg melyik a helyes?

Nem jutottam a gondolatmenet végéig, mert odajött két srác kezet fogni. A zenekar rajongói, felismertek. Mivel a társaságom szétszóródott a helyen, így úgyis egyedül voltam épp. Elbeszélgettem velük, kedvesek voltak. Hamar a nőkre terelődött a szó. Az egyiknek épp problémái voltak a barátnőjével. A csaj kissé féltékeny és nem nagyon tűri, hogy rajta kívül más nő neműekkel is jóban van. Én meg kifejtettem, hogy kevés idegesítőbb és alantasabb dolog van, mint a féltékenykedés. Személy szerint nagyon nehezen tűröm. Lehet pár feles után kicsit túlságosan elragadott a hév és szónokoltam is kicsit erről.

Lehetséges, hogy nem csak én voltam kissé ittas, mert amikor megjött a srác barátnője ott helyben elkezdtek veszekedni és hát rettentő kínos egy ilyen szituációnak a szemtanúja lenni, még úgy is, hogy szerencsére nem kevertek bele. Féltem, hogy ezt előbb utóbb megteszi a srác, úgyhogy leléptem a mosdóba.

Rossz ember lennék? A WC-s néninek sem adtam pénzt. Rühellem, ha egy szórakozóhelyen vagy kocsmában ilyet látok. Nem a nénit utálom, hanem azt, aki kitalálta. Ez nyilvános megaláztatás. Miért kell ott kuncsorognia a pénzéért, mint egy hajléktalan? Netán nem adnak neki fizetést? Miért kell neki ott ülni éjszaka és eltűrni a sok részeget? Kapjon rendes fizetést, vagy részesüljön a borravalóból, de ez nem emberséges. És még én érezzem magam szarul, ha nem fizetek. Érezze magát hülyén a kocsma.

Ezután kicsit bolyongtam. Ittam pár rövidet. Megint. Emlékszem, amikor a feles még feles volt, nem négy cent. Azt jobban szerettem. Ahogy ott szédelegtem megláttam a csajt. Nem tűnt túl vidámnak. Meglátott és észrevette, hogy én is nézem. Tudja, hogy ott voltam. Lehet a srác valamelyik távoli haverjának hisz. Menjek tovább? Az bunkóság? Menjek oda megvigasztalni? Az elég fura lenne. Áh, francba is, mire végiggondoltam, már ott ültem mellette. Hamar eljutottunk abba a fázisba, ahol kiönti a lelkét panaszkodás formájában. A zene dübörgött, a fejem zsongott. Mire észbe kaptam már a szidás fázisnál tartott és megcsillant a szemében valami gonosz fény. A bosszú fénye. Nem kéne, nem szabad. Túl részeg vagyok ésszerű döntést hozni. Tudtam mire megy ki a játék. Rajtam múlt, hogy mi lesz a vége. Rossz ember lennék?

A reggel fénye mindig ugyanazt a rituálét hozza ilyenkor. Felébredek. Hirtelen nem tudom, hol vagyok. Pár másodperc alatt minden beugrik, pont úgy, mint a Pillangó hatásban miután felébredt és jöttek az emlékek. Oldalra tekintek, megnézem, hogy vajon az alkohol varázsolta vonzóvá, a kanosság, vagy tényleg az. A mostani partner egy egészséges pontján helyezkedett el ennek a háromszögnek. De voltam már minden részén az évek alatt.

A reggel a szokásosnál is kínosabb volt. Éreztem, hogy én egy hiba voltam. Tegnap még többnek tűnhettem ennél, de reggelre ennyi maradt belőlem. Amíg elment zuhanyozni én összekészülődtem. El is indulhattam volna, de azért csak illik elköszönni. Valaki kopogott. Ehhez most nincs kedvem, akárki az. Kinyissam? Újabb kopogás, a csaj nem hallhatta zuhany alatt. Mi legyen? Jó kinyitom.

A srác állt ott a tegnapi buliból, a pasija. Vagy a volt pasija, ki tudja. Egy virágot szorongatott a kezében és ledermedve bámult engem. Utoljára akkor éreztem magam ilyen kellemetlenül, amikor otthon vettem észre, hogy a bolti kosarat hoztam haza. De lehet ez még annál is kellemetlenebb. Csak ott álltunk és néztünk. Hol egymást, hol a földet. Mondani akartam valami frappánsat, valami megnyugtatót, valamit ami minden helyrehoz, de nem jutott ilyen eszembe semmi. Biccentettem hát, kiléptem a srác mellett és hazaindultam.

Van olyan erkölcsi nézet, ami feloldoz? Vagy egyáltalán nincs is rá szükség? Akkor miért érzem magam ilyen szarul, mi ez a bűntudat? Nem is ismertem a srácot. Áh, jobb nem törni a fejem ezen. Beugrottam egy boltba reggeliért, majd a villamoson eleszegettem. Próbáltam másra gondolni, de csak egy kérdés járt a fejemben.

Rossz ember lennék? Végtére is lehet néha az vagyok. A csajtól is elfelejtettem elköszönni.