A Szabadnőműves

 

Kezdek kicsit elveszni a közösségi oldalak világában. Nehéz már követni, mindig jön valami új. Persze mindegyiken kicsit máshogy mondjuk el, amit akarunk de a lényeg ugyanaz. Legyünk hát őszinték. Mondjuk ki mit gondolunk igazán.

Nézzétek, ez baromi jó. Ezt látnotok kell, nézzétek meg a videót, hallgassátok meg a zenét. Like. Nagyon jó, tényleg. Már hazafelé menet a villamoson eldöntöttem, hogy ezt fogom kiírni. Ezt a zenét, mert nagyon átjött. Át kell adnom ezt az érzést, nem tarthatom magamban, mindenkinek tudnia kell, mindenkinek át kell érezni. Hát nem értitek? A ti érdeketek. Ezt is olvassátok el, nagyon tanulságos. Like. Tényleg sokat tanulhatunk belőle, csak álljunk meg egy percre és gondolkozzunk el. Most ezt a képet rakom ki magamról, nem a legjobb. Jaj milyen aranyos kommentek. Szépek vagyunk? Nagyon köszönöm, tényleg. Meg is nézem azt a csajt, a munkahelyről. Nem lehet megnézni? De utálom ezt. Bejelölni azért nem fogom, van bennem büszkeség. Új lemez, új klip, like. Ezt a linkem miért nem szereti senki? Vagy ha igen, miért nem jelzik? Bezzeg, ha az Évi osztaná meg, akkor mennének rá a hüvelykujjak. Uh, már ennyi az idő? Akkor mennem kell, majd beszélünk. Addig is nézd a profilom, minden gondosan meg van tervezve. Nézzétek meg ezt a képet, milyen spontán vagyok. Ezt a videót, ezt éreztem múltkor, nagyon szépen átadja. Lájkoljátok! Figyeljetek rám! Szeressetek!

Ezt én most ezt mondom. Itt vagyok. Szerintem igen is így van. Jaj, ne is mond, azok a hétfő reggelek, én is utálom őket. #sucks Ezt itt most ezt megosztom, nagyon igaz. Most angolul írok, most újra magyarul. Ez meg most itt egy random gondolat, ami tökéletesen érthetetlen mindenkinek rajtam kívül. Pár hét múlva már én sem fogom érteni. Igen ez egy kép a cipőmről. #shopping Most itt vagyok, most meg itt. Itt is vagyok néha, igen az E-ben csekkoltam be, tanulás van, tanulás. Ötből öt, szevasz vizsgaidősuck! Itt vagyok épp. Szomorú tweet, vidám tweet, bölcs tweet. Most ezt csinálom. Ezt csináltam egy órája és ez lett belőle, nézd meg. Buli van! Hazaértem. Megosztok egy verset. Sőt ezt a költőt nagyon szeretem, látod milyen intellektuális vagyok? #pilinszky Retweeteltek, fasza. Király vagyok. Csillagozták, azzal aztán sokra megyek. #minekvan Miért csak ennyien követnek? Szerintem tök érdekes, amit írtam. Meg az ízlésem is kiváló. Légy szíves figyeljetek rám. Könyörgöm, szeressetek!

Én nem vagyok tipikus, nézd. Jó csaj vagyok, de nem mutogatom magam minden adandó alkalommal. Ez egy remek gif, rebloggolom. Meg ezt is, meg ezt is. Ez is jó. Eredeti tartalmat nincs időm készíteni, de minek is kéne, hiszen az amit újraosztok tökéletesen illusztrálja majd a személyiségem. Csak nézd meg, milyen szép az oldalam, ez mind én vagyok. Ezen a képen egy nő cigizik de csak a körvonalai látszódnak. Nagyon szép, azért ráraktam volna valami idézetet. De így is jó. Ilyen vagyok én is. Nem a megszokott, nem ám. Kicsit őrült, kicsit játékos, de azért szeretek komoly is lenni. Meg szomorú, az ugyanaz szinte. Olyankor nagyon átérzem a dolgokat. Nem megjátszom magam. Nem, ez nem elvont. Bárcsak Angliában élnék. Nem, nem vagyok olyan, mint a többiek. Nem vagyok egyszerű és tucat. Én bonyolult vagyok és eredeti. Csak reblog, igen. Arra van időm. Mélyérzésű vagyok. Igen, van ilyen szó. Magányos vagyok, nézek ki az ablakon az esőbe. Bárcsak valaki lefényképezne így. Valaki figyeljen már rám, valaki szeressen már végre!

Kinyitom a számat, grimaszolok. Milyen őrült vagyok. Ez az effekt baromi menőn néz ki. Szabadidőmben szoktam fotózni, lehet majd ezzel tanulok tovább. Earlybird vagy Hefe? Fene se tudja, mindkettő baromi találó. Nagyon megragadja a hangulatot. Ezt ettem ma. Vele találkoztam ma. Ezt vettem fel ma. Igen tükörben. Szerintem meg nem ciki. #selfie Nem látszik a dekoltázsom, pont úgy vágtam ki, hogy csak sejteni lehet. Lo-fi vagy 1977? Nehéz kérdés. Kinyújtom a nyelvem. Mókás vagyok, vicces is, kissé bolondos. Jegyek az esti koncertre. A könyvem és a borom. Ez a mai programom. Relaxálós este. Tudnod kell, fontos hogy lásd. Nem, nem egész este a telón lógtam. Ez a cigim, ez a vodkám, ez a söröm. Ez a lábam. Ez kicsit elmosódott, de szerintem hangulatos. Na jó még egyet lövök buli előtt, ha már ennyit készülődtem. Kicsit oldalra billentem a fejem, így. Jó lesz. Nem jó. Nem jó. Ez sem jó. Így talán. Nem jó. Kinyújtom a nyelvem. Így sem jó. Kicsit közelebb a tükörhöz, bedőlök kicsit. Majdnem, már közel van. Nem jó. Tökéletes! Kirakom, nézzétek meg. Nézzétek meg mind és szeressetek. Szeressetek, ha kérhetem.

A szex megöli az ihletet.

Nincs ebben semmi újdonság, minden jó dologgal így van. Az ember csak úgy tud igazán alkotni, amikor van benne valami, amit nem szeretne. Legyen ez feszültség, bánat vagy bármi, amit az alkotás által le tud vezetni, egyenesen bele a műbe. Persze boldogan és önfeledten is lehet alkotni, de az egy másik téma. Írni például nehéz úgy. A szexben az a más, hogy ott viszont kecsegtet valamivel és felnyitja a szemünk a gyönyör pillanatában, mi által sok minden értelmet nyer, de csak azért, hogy aztán néhány pillanat múlva újra bezáruljon a kapu.

Persze nincs két egyforma szex, de ha nagyon akarjuk, bele tudjuk gyömöszölni két kategóriába őket. Van a jó és van a rossz. Hiába van az a mondás, hogy a szex olyan, mint a pizza, azaz ha nem jó is jó, ez nem teljesen így van. Sajnos sokszor nem jó. Mert nem elég, hogy jók legyünk benne, meg a másik fél is, attól még hiányozhat a varázslat. Vagyis a kémia, ha tudományosabbak akarunk lenni. Ezzel nehéz előre számolni, mert minden élesben derül ki. Olyan ez, mint a zene. Hiába szedünk össze egy rakás tehetséges fazont, ha nincs köztük összhang, hiába profi a dolog, érezni fogjuk, hogy valamiért nem ragad el. Nem tudjuk pontosan mi a baj, de tudjuk, hogy valahol bujkál egy kisördög.

A szerelem kémia lenne? Nem kizárt. Nem kizárt, mert sokat lendíthet a dolgon. De mégis van jó szex szerelem nélkül. Akkor hol az igazság? Nem én leszek, aki megmondja, nem kell aggódni. Sokszor irigykednek az emberek azokra, akik végigdugják magukat az éveken, de bizton állíthatom, hogy nem sok irigyelnivaló van ebben. Ezt azt jelenti, hogy nem találták meg azt, akivel igazán jó. Vagy azt, hogy megtalálták mégsem lehetnek vele. Egyik opció sem olyan, amit irigyelni kéne.

Ne vess véget egy kapcsolatnak azért, mert ki akarod élni magad. Életed legnagyobb hibája lehet. Azért legyen vége, mert már nincs szerelem vagy, mert már nem jó, de ne várd a boldogságot az egyéjszakás kalandokban. Ne menekülj egy olyan világba, ami maga is menekülés. Az ilyen kalandok nagy része csak űrt hagy maga után és a szex része sem a legjobb.

Ha kimegyünk az éjszakába, ne azt keressük, akit csak megdugnánk, mert az csak tüneti kezelés. Persze a szerelmet sem lehet keresni, ez nem így megy. Csak azért menjünk, hogy jól érezzük magunkat, és megismerjünk érdekes embereket. Ha ezzel a hozzáállással indulunk neki sokkal jobbak lesznek ezek az éjszakák és nem fog annyi csalódás sem érni. Egy ideális világban így menne, de ez nem egy ideális világ. Mindenki a csodát várja, egy olyan csodát, amit csak egy este alatt nem lehet megélni. Viszont ha abbahagyjuk az ilyen képek kergetését, és élünk önfeledten, talán meg is találnak az ilyen pillanatok.

Szóval nem azt mondom, hogy ne szexeljünk. Igen is szeretkezzünk sokat, remek dolog az. Csak ne várjuk a csodákat. Azok váratlanul a legjobbak.

Szó nélkül léptem ki az ajtón.

A hideg pesti éjszakában megszokásból cigiért nyúltam, de megint rájöttem, hogy most épp leszokóban vagyok és nincs nálam. Az évben már vagy tizedszer járom ezt a táncot. Kezdem azt hinni, hogy szélmalomharc az egész, de megnyugtat a tudat, hogy legalább próbálkozom. Az baj, hogy még meglepődni sem lepődtem meg különösen. Nem nagyon vagyok aktív különféle közösségi oldalakon, és főleg nem szoktam ott csetelgetni emberekkel, de ezen a héten máshogy volt. Rám írt egy régi ismerős csak úgy. Egy nő, akivel még egyetemen jóban voltam, lehet, hogy tetszettünk is egymásnak, de végül nem lett semmi. Erre csak úgy írt, hogy mégis mi merre. Egész jót dumáltunk a semmiről és a mindenről. Nem telt el sok idő és meg is invitált magához a hétvégére.

A hét további részében szinte minden nap dumáltunk kicsit. Újra tinédzsernek éreztem magam és már vártam, hogy szombaton találkozzunk. Az, hogy rögtön nála találkozzunk némiképp bizakodásra adott okot. Vittem egy jófajta bort is. Nem értek hozzá, de nem a legalsó polcról vettem el, szóval biztos igényesebb. Megérkeztem, szívélyesen fogadott és elkezdtünk dumálgatni. De volt valami a levegőben, ami nem tetszett. Aztán ő tette egyértelművé mi az. Vőlegénye van, és tényleg csak dumálgatni hívott át. Gyorsan rövidre is zártam, majd szó nélkül kiléptem az ajtón.

Eleresztettem pár hívást és nem sokkal később már egy viszonylag népes társasággal róttam a belváros utcáit. Betértünk egy Haverok nevű kocsmába pár italra. Itt jegyezném meg, hogy szívesen jelenetet csináltam volna, a vásárlók megtévesztése miatt, de aznap nem volt erőm hozzá. Miért van a kinti táblán olcsóbb összeg a korsó ászok mellett, mint a bentieken? Nem mintha az az ötven forint annyira számítana, meg nem mintha ászokat innék, de már elvből belekötök ilyenkor. Ez a nap viszont nem ilyen volt.

A hangfalakból Hiperkarma és hasonló zenék folytak, ami legalább hangulatos volt. Erről jut eszembe, hogy az a szomorú hírem van, hogy aki még várja, hogy az a zenekar összeálljon, ne áltassa tovább magát. Néhány napja láttam a Bérczesit és a Walking Dead néhány zombija járkálója jobb bőrben van, mint az az ember. Szerintem drogokat reggelizik és vacsorázik, és ha jól hallottam van valami nagy fejes rajongója az Artisjusnál, aki ezt örömmel támogatja havi pár százezerrel. Gondolom nem a saját pénzéből.

Pár kör után elindultunk a Moulin Rouge felé. Nem vagyok oda az ilyen sznob helyekért, de kaptunk egy fülest, hogy Árpa Attila csak úgy szórja épp ott a jobbnál jobb kólát. El is hiszem, hogy van miből szórnia, mert ha igazak az értesüléseim nem szeret különösebben fizetni az Argo 2 stábjának. Legalább is egy részének. Nos, hát betértünk oda, és bár Árpa Attilát egyet sem láttam, sok plázacicát magas sarkúban viszont annál többet. Elvből nem csajozom úgy, hogy meghívom a nőt piára, mert az mégis milyen. Mintha fizetnék, hogy beszéljen velem, de ott ez eléggé megnehezíti az ismerkedést. Azért végül csak sikerült szóba elegyednem egy dekoratív és meglepően értelmes hölggyel.

Normál esetben az a forgatókönyv, hogy ő komoly kapcsolatra vágyik és elmondja, hogy nem szokott egyéjszakás kalandokban benne lenni, ő nem olyan lány, és utána jön a varázslat. Mert mindketten tudjuk, hogy mi a cél, de nem szabad kimondani. Nekem meg kell győznöm, hogy belemenjen, de közben úgy kell tűnnie, hogy ebből ő erkölcsileg makulátlanul kerül ki. El kell adni az egyéjszakás kalandot úgy, hogy valami többnek tűnjön. Hogy ma este valamiért mégsem egyéjszakás és ő sem olyan lány, aki most szembe megy az elveivel. Ő is tudja, én is tudom, hogy az egész csak színjáték, de ez kell, hogy másnap reggel meggyőződéssel a szemembe mondhassa, hogy ő amúgy nem szokott ilyet csinálni és minden az őrült éjszaka számlájára írható. Persze semmi őrült nincs az egészben, minden a megszokott és unalomig ismételt forgatókönyv alapján játszódik. De a császár új ruhája majd megvédi. Még az is lehet, hogy magát is sikerül becsapnia.

Normál esetben így történik. De aznap nem volt kedvem ehhez, úgyhogy hazafelé indultam. Kissé belefáradtam ezekbe a megszokott körökbe. Kell, hogy valami kevésbé felszínes és ismétlődő is legyen a pesti éjszakában. Muszáj, különben nincs értelme. Otthon rágyújtottam egy cigire az erkélyen és azon kaptam magam, hogy arra gondolok maradnom kellett volna a lánynál és csak beszélgetni. Nem várni szexet, nem játszadozni és színlelni, csak beszélgetni egy jót. De otthagytam egy újabb felesleges körért. Én sem vagyok semmivel sem jobb azoknál, akiket úgy elítélek, csak egy közülük. Hogy mióta, már magam sem tudom.

Aznap este megint ráírtam, hátha. Azóta sem válaszolt. Én sem tenném.

Nem tudom mi tette tönkre a fiatalságot.

                Tényleg nem, de van valami a levegőben mostanában. Van egy új árnyalata a sötétnek a fényes pesti éjszakában. Lehet, hogy minden generációnak megvan a maga betegsége, és ez így normális, de egy idő után akkor is meg kell találni az ellenszerét. A közösségi médiák és a technika kézen fogva életre hívott egy új életmódot, ahol amiatt lesz minden felszínesebb, mert több helyre kell eloszlani.

                Adott egy fiatal lány, adott egy péntek este. Sulit után kicsit lóg a neten, ide-oda bóklászva, begyűjtve minden szeretet amit talál facebook/twitter/tumblr/ask/instagram szerte, majd szép ruhába és rocknrollba öltözik és elindul egy divatos romkocsmába, ahol már várják a többiek. Isznak és betolnak mindent, amit ilyenkor illik. Kívülről remek kis társaságnak tűnik. Vannak, akik nevetnek, vannak, akik elvonulnak beszélgetni, és van egy fiú-lány páros, akik kissé távolabb veszekednek. Aztán táncolnak, sírnak, cigiznek, ismerkednek. Így kell.

                Mind keresnek valamit. Mind keresnek valakit. Tudják, hogy nincs meg, érzik az űrt, és ösztönösen be akarják tölteni, de fogalmuk sincs mivel kéne. Szexszel, droggal, fényekkel, és az éjszaka mámorával el lehet hitetniük magukkal egy este erejéig, hogy valami végre kitöltötte, de a hajnal nem csak a másnaposságot hozza magával, hanem az ürességet is visszacsempészi. Ott van persze az internet, és mindenki elérhető rajta, de nem úgy, ahogy tudat alatt akarjuk, hanem csak egy árnyék ott mindenki, amiből lehet akármennyi, nem fog felérni egy olyan pillanattal, amikor a szemébe néz a másiknak. Nem tud, nem az ő hibája. Nem erre találták ki, csak erre próbálják használni. Az űr meg megmarad, és ezért újra jön egy hétvége, majd kezdődik minden elölről. Egy olyan spirál ez, aminek a végén idő előtt kiégett fiatalok keresik a helyüket egy olyan világban, ahol nincs is nagyon számukra.

                Egy könnyebb korba születtek, mint a szüleik. Nekik már nem a nulláról kell kezdeni, mégis azt érzik, hogy elvárnak tőlük egy újabb ilyen szintű ugrást. És ki tudja, lehet olykor tényleg el is várják. Pedig ők önmegvalósítani szeretnének, és szembemenni az elvárásokkal. Látták elég filmből, hogy ha valamit el akarnak érni, akkor végül úgy is el fogják, csak hinni kell benne. Végül úgyis happy end lesz, mert nem tudnak mást elképzelni, nem akarnak, és minél fenyegetőbben közeledik hozzájuk a jövő, amiben felnőttnek kell lenni, annál nagyobb sebességre kapcsolnak. De annál nagyobb lesz a karambol is.

                Adott egy másik fiatal. Céltudatos, tanul, hogy biztosítsa a jövőjét. Mindig a kötelesség az első, bulizni ráér akkor, amikor majd megérdemli és végre lesz rá ideje. De eljön egy nap, amikor harminc-valahány évesen sötétedés után is bent ül az irodában és hirtelen feleszmél, hogy egyre kevesebb ideje van. Addig várt, hogy éljen és kiéljen, míg végül elszaladtak azok az évek, amiket erre találtak ki.

                Mert mire is vágyik minden ember? Arra, hogy szeressék és, hogy figyeljenek rá. Ott is van erre a sok közösségi oldal, de ez csak tüneti kezelés, ami azért veszélyes, mert fel sem tűnik, hogy nem igazi orvosság és már ki is alakult az űr, amit be kell tölteni. Be kell mert, húz magával lefelé. Be kell, mert meghalunk és akkor már késő lesz. Ezért gyorsan meg kell élni mindent akár egy este alatt is. Gyorsan kell, mert érzik, hogy ha egyszer abbahagyják, onnan nincs visszaút. Vannak, akik meglelik az egyensúlyt. Úgy élnek, ahogy akarnak és megtalálják a számításukat is. Ez lenne a feladat, de még annál is nehezebb, mint aminek tűnik. Egy olyan kötéltánc lett a fiatalok élete, ahol nagyon könnyű elveszteni az egyensúlyt.

Persze ki vagyok én, hogy itt igazságot tegyek, nem is akarok. Csak túl sok embert láttam már leesni, ezért így a zuhanás közben próbálok még visszakiabálni, de valódi megoldást én sem tudok.

                Egy zuhanó ember meg amúgy se ossza az észt.

Sosem szeretett.

Lehet ezt szépíteni –ő is próbálta- de ha tényleg szeretett volna, akkor nem kúr félre ennyiszer. Legalábbis nem jelentősen többször, mint én. De azért a szívem nem fog megszakadni érte, azon már rég túlvagyunk. Szóval így indult a szombat este, egy kiadós veszekedéssel és egy gyors elviharzással. Majd még néha eszembe jut, párszor biztos összefutunk az éjszakában, de majd egy idő után az sem lesz különösen kínos.

Felhívtam pár embert és pár óra múlva már egy kocsmában találtam magam, ahogy reménytelenül egyensúlyozok egy piszoár felett. Ó igen, a kocsmák illemhelysége egy mágikus hely. Egy olyan terület, ahol tompábbak a hangok, több a fény és végre egyedül vagy kicsit. Ezért van az, hogy jobb híján gondolkoznod kell, amíg a dolgodat végzed és ilyenkor jön rá az ember, hogy részeg lett. Dumálás és italozás közben is sejted már néha, de az igazi felismerés mindig a vécén jön meg. Aztán visszatántorogsz a zajba és az ordibálásba, átverekeded magad a tömegen és megpróbálod nem elfelejteni, a sok érdekes dolgot, ami odabent az eszedbe jutott.

Apropó visszafelé menet belefutottam Fluorba, ott fűzött valami csajt. Vagy nem, lehet már rosszul emlékszem. Váltottunk néhány mondatot is, amiket sehogy sem tudok felidézni. Még mindig mérges vagyok rá a múltkori miatt, és valószínűleg ezt emlegettem fel. Meghívott valami rövidre, de remélem nem hiszi, hogy ezzel le van tudva a dolog.

Pár óra múlva azon kaptam magam, hogy valami 17 éves lánnyal beszélgetek. Már megint. Pedig mindig megfogadom, hogy nem kezdek többet ilyen tumbliról szakadt, magukat nagyon elvontnak és baromira egyedinek tartó kis picsákkal. Olyanok, mintha valami fura világban élnének, ahol ők egy művészfilm főszereplői. Minden kis manírjuk és megjátszott reakciójuk azt sugallja, hogy ebből vagy egy gifet, vagy egy képet felirattal szeretnének visszalátni az oldalukon. De részegen elnézem ezt, főleg, ha ilyen dögös, mint ő volt. Zoéként mutatkozott be, de kétlem, hogy így nevezték volna el a szülei, akik sosem értik meg őt persze. Számot is cseréltünk aztán ők elmentek valami táncolós helyre, ahová az éppen aktuális szülinapos akart.

Miután kifosztottunk pár éjjel-nappalit és egy nemzeti dohányboltot benéztünk az Instantba, amiben –mint mindig ilyenkor- elviselhetetlen tömeg volt. Belebotlottam Senior Fishbe, vagyis Krisztiánba, vagy ha úgy ismeritek, akkor a fish! énekesébe. Egy nagyképű, állandóan beszólogatós, mindig tiszteletlen fasz. Azt hiszem, azon kevés emberek egyike a pesti éjszakában, akit igazán kedvelek. Szóval ha másért nem, ezért érdemes volt beszédülni oda is.

Kiesett pár kép és már hazafele tartottam egy újabb üveg borral. Nem volt kedvem taxihoz, nem szoktak ilyen részegen szeretni. Aztán jött a nap meglepetése és felhívott a fentebb tárgyalt lány, hogy fussunk már össze mégis. Ezek szerint, nem volt túl jó a választék azon a helyen, ahol ők próbáltak boldogulni. Egy szó mint száz, feljött hozzám, és nem azért, hogy beszélgessünk.

Na és itt egy újabb remek érv az ilyen lányok ellen. Hiába van tele a tumblis faluk reblogolt szexgifekkel és sugallják, hogy ők milyen sokat tapasztaltak, nem tudnak többet a szexről, mint amiket a felvilágosító órán elmondanak. Álljon ez itt tanulságnak, hogy hogyan nem kéne. Általában amikor arra kerül a sor, hogy a szájukkal kényeztessenek, akkor van az a pont, hogy beugrik miért fogadtam meg legutóbb, hogy jobban megszűröm kivel fűzöm szorosabbra a kapcsolatom. Persze ki lehet fogni tehetségeseket, akik lelkesek és nem ijednek meg már egy farok árnyékától is, de ritka az olyan.

Most nehogy már nekem kelljen elmagyarázni, hogy nem csak a makk teteje létezik. De akkor miért csak az a pár centi tűnik el a szájukban? Ennek így semmi értelme. Akkor inkább mond, hogy nincs kedved, de az ilyet nem illik szopásnak eladni, mert átverés és a vevő, aki jelen esetben én vagyok frusztrált lesz, hogy átverték. Maradjunk akkor a szimpla dugásnál, bár az sem túl izgalmas, hogy ha úgy fekszel ott, mint egy hulla aki nyögni se mer, nehogy azt higgyem, hogy élvezi. Aztán lehet nem is, ez meg engem minősít. De egy jó szexhez nem elég jó csajnak lenni és aztán elvárni, hogy ezzel eleget is tettünk. Kezdetnek jó, de nem ér csak erre építeni. Egy filmnél sem elég a jó plakát, ha a mozi szar lesz. Na igen, azt hiszem elég érthető voltam, a kétes minőségű hasonlatok ellenére is.

Másnap reggelinél viszont egész jót dumáltunk. Már amikor nem épp a telefonján lógott. Fogadok be is csekkolt nálam. De ha ez teszi boldoggá, akkor csinálja. Amikor kiengedtem, az öreg szomszéd néni megint küldött felém pár elítélő homlokráncolást, de ehhez már hozzászoktam. Amúgy egész kedves szokott lenni, ha épp olyan kedve van, ami általában a Megasztár vagy X-faktor aktuális állásától függ.

Amíg másnaposan döglődtem a kanapén a menedzser is felhívott, hogy lehetne menni valamilyen reggeli műsorba ökörködni. Valaki nem ér rá és mi lenne, ha beugranék. Komolyan nem hiszem el, hogy ilyennel felhívott. Néha az az érzésem, hogy utál engem. Sőt mostanában az, hogy az egész város utál.

Persze az is lehet, hogy sosem szeretett.