A Szabadnőműves

Nem csoda, hogy a magyar kereskedelmi tévék kínálatát elnézve a fiatalok már inkább az interneten keresik a nekik való műsort. Ez az átvándorlás egyre nagyobb mértéket fog felvenni, ahogy múlik az idő, de nehogy azt higgyük, hogy ez azt jelenti, hogy az újabb csatornákon bármivel igényesebb tartalmak özönlik el az étert. Az arány itt sem a minőség javára billen.

Megvan az előnye annak, hogy bárki műsort készíthet az interneten, hisz így nem kell se sógornak lenni, se beáldozni a tartalmat a könnyebb fogyaszthatóság érdekében. A közönség meg majd dönt. Nincs ezzel baj. De néha nagyon meglepő, hogy mi mellett tette le a voksát a mai fiatalság.

A tendencia az, hogy sokan szeretnének videózni és megosztani magukat a világgal. A baj, az hogy legfőképpen magukat szeretnék, nem valami gondolatot vagy minőségi tartalmat átvinni, ezért a legtöbben téma és különösebb igényesség nélkül odapattannak a webkamera elé és mondják, ami épp eszükbe jut, majd vágatlanul felhányják a netre. Ez a mai vlogok 99%-ának az ars poeticája. A nagy számok törvénye alapján végül lesz pár, ami nézettsége kiemelkedik. A siker kulcsa itt inkább a rendszerességben van, mintsem a minőségben. Ha évekig folyamatosan csinálod, egy idő után megszoknak, aztán szép lassan lesznek, akik megszeretnek.

A rajongóid főleg a 16 év alatti gyerekek lesznek, akik utána kötelességüknek érzik, hogy megvédjenek téged, függetlenül attól, hogy szidnak vagy értelmes kritikát fogalmaznak meg veled szemben. Persze azt mindenki megszokhatta, hogy az interneten szinte sosem alakul ki értelmes párbeszéd, csak két oldal, akik egymás anyját és személyét szidják. Nincs ügy, nincs elv. Minden személyes.

A semmit mondás alapjait a magyar neten anno Herby rakta le, de most már sokan követték a példáját. Itt van Goodlike is, aki folytatta Herby hagyományait, de már az önirónia teljes hiányával. De ide sorolhatnánk Fanmademakert is, aki valamiben biztos megint más, de én már nem tudnám megkülönböztetni. Ez csak pár ismertebb csatorna, van még tonnaszámra ilyen. A legtöbb elveszik a youtube mocsarában. A lényeg, hogy a videók ne szóljanak semmiről, hogy a hat éves kortól meg lehessen érteni. Az se baj, ha erőltetett és a Sas kabaré mellette kifinomult humornak hat. Sőt ezek mind újabb jó pontok. Vannak olyanok is, akik kissé árnyaltabb módon űzik ezt az ipart. Például Nász Dániel, aki vlog formájában csomagolja újra Paulo Coelho életművét. Nehéz rá haragudni, de ettől még nem lesz nézhetőbb. Valamint nem lehet szó nélkül elmenni az ask.fm sztárjai mellett sem, akik tényleg a maximumra pörgették ki a semmit mondást. Náluk jelenleg nincsen magasabb szint ebben a műfajban.

Szedjük is össze mi kell ahhoz, hogy sikeres magyar vloggel legyen az ember:

1. Készíts egy csatornát, valami fiatalos névvel.
2. Legyen egy webkamerád (elég egy ócska minőségű is).
3. Készíts hetente több videót. Mond, ami eszedbe jut, meg se kell vágni, csak rakd fel. A humor legyen mindenki számára érthető ripacskodás.
4. Reklámozd, ahol tudod.
5. Ez a legfontosabb: ne hagyd abba, ontsd ezeket a videókat évekig.
6. Ha tudsz rakj fel még ezek mellé heti több Minecraft gameplay videót is akár.
7. Ennyi. A siker garantált.

Persze nem csak ebből áll a magyar youtube közeg, hisz ott van Szirmai Gergő, Dancsó Péter, Pamkutyáék és például a Dumaragu, akiket lehet szeretni vagy nem szeretni, de ők legalább megpróbálnak ötleteket vagy gondolatokat átvinni, általában igényesebb kivitelben, viszont amíg nincs elég belőlük, kellenek mások, akiket lehet nézni rendszeresen. Az se baj, ha semmi értelmesről nem szól az egész, csak legyen. Itt ők az internet Mónika Show-i. Erre is van igény, így hát ezt is ki kell szolgálni. Az igények aránya megmaradt, csak a csatorna lett más.

Előre üdvözlöm az olyan hozzászólásokat, miszerint én sem csinálok mást, csak írott formában. Talán igazuk is van, de azért megpróbálok én is megütni egy bizonyos szintet (még ha nem is sikerül) és átvinni legalább néhány gondolatfoszlányt. Ez persze nem kéne, hogy erény legyen.

Ennek kéne a minimumnak lennie, ha tartalmat gyártasz, de sajnos ez már több, mint amit a legtöbb magyar vlog kitűzött céljául.

A kétezres években sok dolog elterjedt a wifi, az érintőképernyő és a GPS mellett. Az egyik ilyen dolog a szelfi, akár tetszik, akár nem. Ez egy alapvetően ártalmatlan trend, úgyhogy mindent összevetve nem elítélendő. Mindenki készített, mindenki volt vett már részt csoportos szelfiben, aki meg büszkén veri a mellkasát, hogy ő nem és ettől különb, az legalább akkora feltűnést és csodálatot szeretne emiatt, mint az általa megvetett önfényképező pornép. Ez a fényképfajta már a mindennapjaink része, nincs is vele semmi gond. Mégis van egy különösen elfajult és szélsőséges csoport, akik mellett nehéz szó nélkül elmenni, így nem is fog ez nekem sikerülni.

Ők akik nagyüzemben gyártják ezeket a művészeti alkotásokat. Főleg az instagramon fordulnak elő, de a facebook sem az utolsó hely, ahol keresném őket, ha egyáltalán lenne ilyenekre igényem. Ez a faj lehet nő vagy férfi is, a lényeg, hogy napi akár több szelfit is készít. Az albumai önmaga képével vannak teli, így a fő céljuk az, hogy az élményeik helyett önmagukat mutogassák a világnak. Lehet én vagyok már öreg, de amikor egy ilyen embert látok nem az ugrik be, hogy milyen gyönyörű is ő, hanem hogy mennyire szomorú az ilyen embertípus.

A motivációjuk is kissé rejtély számomra. Miért érez valaki késztetést arra, hogy napi több szelfit osszon meg miközben az előző száz kép is az volt? Még a pózok is mindig ugyanazok, hisz az évek során tökélyre fejlesztette mi áll neki a legjobban. Az egyetlen, ami változhat az a ruha szokott lenni és a kivágás mértéke attól függően milyen idő van. Szóval amit várnak tőle az újabb és újabb lájkok, hisz a régi képük már lefutott, nekik meg kell a virtuális szeretet, akármilyen felszínes formában is érkezik, akármilyen ismeretlen és felszínes emberektől.

Ez a lájkfüggőség meg azt feltételezi, hogy az életben nem kapnak elég figyelmet vagy szeretetet a környezetükből, ezért kell ilyen dolgokkal pótolni. Még az is lehet, hogy nem kapnak kevesebbet se másoknál, de nekik valahogy nem elég ennyi. (Van egy másik válfaja is ennek, ami kissé újabb keletű, de erről majd pár nap múlva.)

Nem elég, ha a barátjuk megdicséri, mert meg kell mutatni mindenkinek. Nap, mint nap be kell bizonyítani maguknak, hogy ők igen is értékesek. Sajnos a lájkok és a perverz hozzászólások hada elég híg formában adja meg ezt, ezért kell gyakran újra körbejárni értük. Mindent meg kell osztani, minden szituációt meg kell ragadni, hogy szelfit készítsenek, és mivel már néha ők is érzik az egész céltalanságát hozzá kell írni, hogy buli előtt, buli közben, suliban, mekiben. Így látszik, hogy ők sem csak otthon ülnek és várják a szívecskéket. Ők pörögnek.

Hiába mosolyog vidáman a tükörbe vagy vág valami bolond grimaszt minden képen, a sok száz szelfi után mégis valami mélységes szomorúság jön át a képernyőről. Nézzétek szexi vagyok, nézzétek szép vagyok, figyeljetek legalább ti rám. Ők is csak azt akarják, mint mindenki más: figyelmet, és hogy érezzék, figyelnek rájuk. A kérdés csak, hogy tényleg figyelem-e az egy gombnyomással kifejezett szívecske vagy felfelé mutató hüvelykujj.

De lehet megint én gondolom túl és a nagy részük csak szimplán öntelt hiú önmagába szerelmes nárcisztikus idióta.

Olyanok meg mindig is voltak.

• Akik kényszert éreznek, hogy kijavítsanak Széll Kálmán térre, amikor Moszkva teret mondasz
• Akik minden második mondatukat úgy kezdik, hogy A Párommal...
• Akikre mindig a kocsmában részegen jön rá a sírhatnék
• Akik a liftre várva a fel és le gombokat is benyomják
• Akik három megállóval hamarabb felállnak a buszon
• Akik a házasságig várnak a szexszel
• Akik korán reggel beszélgetni akarnak
• A mindig szónokló vegetáriánusokat
• Akik annak idején kitalálták, hogy az mp3 lejátszó ABC sorrendben játssza a dalokat, az eredeti helyett
• Akik szerint az orális szex a másik megalázása
• Akik a férjüket apunak, a feleségüket anyunak szólítják
• Akik jókedvükben fütyörésznek
• Akiknek kell egy kávé, hogy felébredjenek
• Akik a nagy A-t úgy írják, hogy egy nagyított kis a-t írnak.
• Akik szerint a névnap fontos ünnep
• Azok közül is legfőképpen azokat akik minden névnapost betaggelnek egy posztban a így köszöntve mindenkit
• Akik nem várják ki, hogy a leszállók leszállnak, hanem már tolakodnak is a metróba
• Akik lassan mennek
• Akik csirkés burgert kérnek, ha lehetne marhásat is
• Akik szipognak
• Azokat a dj-ket és rádióbemondókat akik belepofáznak a számba
• Akik szerint a magyar celebek megütnek bármilyen képzeletbeli mércét
• Akik a magna cum laude és maszkura és tücsökraj zenéjét kellemesnek találják
• Akik szerint az ő vallásuk az igazi és készek ezt hangoztatni mindenütt
• Akik jókedvükben fütyörésznek
• Akik ismétlik magukat
• Akik következetesen nyelvtani hibát vétenek minden mondatukban
• Akik melléd állnak a piszoárnál pedig van máshol is hely
• Akik ahelyett, hogy az érveiddel szállnának csatába megkérdik, hogy te mit tettél le az asztalra
• Akik a személyes névmásokat nagy betűvel írják
• Akik kívül ülnek a buszon miközben a belső ülés üres
• Akik egész este arra várnak a buliban, hogy a youtuobe-ról rakják be az új kedvenc számuk általában borzasztó hangminőségű videók segítségével
• Akik a zebrán nem engedik át a gyalogost
• Akiknek bármi köze van a toolbarokhoz
• Akik minden celebhalál után RIP-es posztokat raknak ki
• Akik nem tudják a sci-fit és fantasyt megkülönböztetni
• Akik szívecskét mutatnak a kezükkel
• Akik miután megbizonyosodnak hogy zárva budi még bekopognak
• Akiknek muszáj a tömött busz másik végébe elsétálni
• Akik kitalálták hogy a metrón jobbra kell állni, miközben pont emiatt lesz torlódás mindig felfelé
• Akik szerint az Edda kör közepén állok száma még nem halálian unalmas
• Akikre azt mondják, hogy amúgy jó fej csak meg kell ismerni, miközben csak egy ordenáré bunkó az ember
• Akikre azt mondják, hogy kettesben amúgy tök jó fej, miközben csak egy ordenáré bunkó az ember
• Akik szükségesnek érzik megvédeni a tankcsapdát, ha valaki rosszat ír róluk
• Akik a moziban hangosan primitívkednek és azt hitted róluk csak filmekben léteznek, amíg egyszer nem hoz össze velük a sors
• Akik nem rasszisták, DE
• Akik sosem értik a viccet
• Akik bulvármagazinokat vesznek és még beszélni is akarnak a benne írtakról
• Akik ruhákba öltöztetik az állatukat
• Akik szarkasztikus és általánosító listákat írnak
• Akik mindent komolyan vesznek

Úgy áramlik szét a szórakozóhelyen az embertömeg, mint ahogy az alkohol az ereimben. Egy helyen megy be mind, aztán szépen eloszlik. A zene dübörögése és az embersereg beszélgetésének moraja egy olyan zenévé áll össze, ami Budapest éjszaka sajátja. Ezer közül megismerem.

Ahogy ott ültem több dolgon is gondolkoztam. Először az jutott eszembe, hogy a nők olyanok, mint a buszok. Sokkal kényelmesebb velük elmenni, mint egyedül. És ha már itt tartunk, akkor a nem sikerült csajozás, amikor lekésed a buszt. Egy ideig bosszankodhatsz, de úgyis jön másik. Aztán az jutott eszembe, hogy lehet az ilyen gondolataim miatt hagyott el pár napja a barátnőm. Nem mintha hosszú kapcsolat lett volna. Pedig én mindent megpróbáltam, de sokadszor sem bizonyultam minta pasinak. Az igazság, hogy ennyi idő után már nehéz a nőkre fogni a dolgot. Lehet én nem vagyok jó ember. Ezen kicsit eltöprengtem. Annyi féle értékrend van. Ki mondja meg melyik a helyes?

Nem jutottam a gondolatmenet végéig, mert odajött két srác kezet fogni. A zenekar rajongói, felismertek. Mivel a társaságom szétszóródott a helyen, így úgyis egyedül voltam épp. Elbeszélgettem velük, kedvesek voltak. Hamar a nőkre terelődött a szó. Az egyiknek épp problémái voltak a barátnőjével. A csaj kissé féltékeny és nem nagyon tűri, hogy rajta kívül más nő neműekkel is jóban van. Én meg kifejtettem, hogy kevés idegesítőbb és alantasabb dolog van, mint a féltékenykedés. Személy szerint nagyon nehezen tűröm. Lehet pár feles után kicsit túlságosan elragadott a hév és szónokoltam is kicsit erről.

Lehetséges, hogy nem csak én voltam kissé ittas, mert amikor megjött a srác barátnője ott helyben elkezdtek veszekedni és hát rettentő kínos egy ilyen szituációnak a szemtanúja lenni, még úgy is, hogy szerencsére nem kevertek bele. Féltem, hogy ezt előbb utóbb megteszi a srác, úgyhogy leléptem a mosdóba.

Rossz ember lennék? A WC-s néninek sem adtam pénzt. Rühellem, ha egy szórakozóhelyen vagy kocsmában ilyet látok. Nem a nénit utálom, hanem azt, aki kitalálta. Ez nyilvános megaláztatás. Miért kell ott kuncsorognia a pénzéért, mint egy hajléktalan? Netán nem adnak neki fizetést? Miért kell neki ott ülni éjszaka és eltűrni a sok részeget? Kapjon rendes fizetést, vagy részesüljön a borravalóból, de ez nem emberséges. És még én érezzem magam szarul, ha nem fizetek. Érezze magát hülyén a kocsma.

Ezután kicsit bolyongtam. Ittam pár rövidet. Megint. Emlékszem, amikor a feles még feles volt, nem négy cent. Azt jobban szerettem. Ahogy ott szédelegtem megláttam a csajt. Nem tűnt túl vidámnak. Meglátott és észrevette, hogy én is nézem. Tudja, hogy ott voltam. Lehet a srác valamelyik távoli haverjának hisz. Menjek tovább? Az bunkóság? Menjek oda megvigasztalni? Az elég fura lenne. Áh, francba is, mire végiggondoltam, már ott ültem mellette. Hamar eljutottunk abba a fázisba, ahol kiönti a lelkét panaszkodás formájában. A zene dübörgött, a fejem zsongott. Mire észbe kaptam már a szidás fázisnál tartott és megcsillant a szemében valami gonosz fény. A bosszú fénye. Nem kéne, nem szabad. Túl részeg vagyok ésszerű döntést hozni. Tudtam mire megy ki a játék. Rajtam múlt, hogy mi lesz a vége. Rossz ember lennék?

A reggel fénye mindig ugyanazt a rituálét hozza ilyenkor. Felébredek. Hirtelen nem tudom, hol vagyok. Pár másodperc alatt minden beugrik, pont úgy, mint a Pillangó hatásban miután felébredt és jöttek az emlékek. Oldalra tekintek, megnézem, hogy vajon az alkohol varázsolta vonzóvá, a kanosság, vagy tényleg az. A mostani partner egy egészséges pontján helyezkedett el ennek a háromszögnek. De voltam már minden részén az évek alatt.

A reggel a szokásosnál is kínosabb volt. Éreztem, hogy én egy hiba voltam. Tegnap még többnek tűnhettem ennél, de reggelre ennyi maradt belőlem. Amíg elment zuhanyozni én összekészülődtem. El is indulhattam volna, de azért csak illik elköszönni. Valaki kopogott. Ehhez most nincs kedvem, akárki az. Kinyissam? Újabb kopogás, a csaj nem hallhatta zuhany alatt. Mi legyen? Jó kinyitom.

A srác állt ott a tegnapi buliból, a pasija. Vagy a volt pasija, ki tudja. Egy virágot szorongatott a kezében és ledermedve bámult engem. Utoljára akkor éreztem magam ilyen kellemetlenül, amikor otthon vettem észre, hogy a bolti kosarat hoztam haza. De lehet ez még annál is kellemetlenebb. Csak ott álltunk és néztünk. Hol egymást, hol a földet. Mondani akartam valami frappánsat, valami megnyugtatót, valamit ami minden helyrehoz, de nem jutott ilyen eszembe semmi. Biccentettem hát, kiléptem a srác mellett és hazaindultam.

Van olyan erkölcsi nézet, ami feloldoz? Vagy egyáltalán nincs is rá szükség? Akkor miért érzem magam ilyen szarul, mi ez a bűntudat? Nem is ismertem a srácot. Áh, jobb nem törni a fejem ezen. Beugrottam egy boltba reggeliért, majd a villamoson eleszegettem. Próbáltam másra gondolni, de csak egy kérdés járt a fejemben.

Rossz ember lennék? Végtére is lehet néha az vagyok. A csajtól is elfelejtettem elköszönni.

Két dolog is történt ma, ami után nem tudok szó nélkül elmenni a szinkron-felirat örök vitája mellett. Az egyik, hogy hungarikummá szeretnék tenni a magyar szinkront. Ez már önmagában is elég vicces. A másik a moziban történt ma, amikor sorban állás közben volt szerencsém elcsípni két fiatal lány párbeszédét, miszerint "hú ez feliratos, nem is mondtam, ugye nem baj?" - mire a másik kicsit húzta a száját, hogy hát most már mindegy. Ez van.

Pedig én áldottam az eget, hogy a Holtodiglan és a Csillagok között után végre egy jó film, amiért nem kell a MOM Parkig utaznom, hogy eredeti nyelven láthassam. A Birdman-nél meglépték, hogy feliratosan küldik a moziba (és milyen jól tették). Pedig az előbb említett két filmnél is indokolt lett volna feliratos verzió, de ehelyett "csak" eredeti volt felirat nélkül. Persze ez is több, mint a semmi, de rengetegen vannak, akik annyira nem tudnak, hogy felirat nélkül nézzék, de ettől függetlenül az eredetit preferálnák. Ezek után ne nyafogjon egy forgalmazó sem, hogy sokan inkább megvárják, amíg felkerül az internetre.

Lehet szapulni, hogy hülye sznob vagyok, de én akkor is csak nevetni tudok olyan véleményeken, mint, hogy a magyar szinkron még hozzá is tesz az adott filmhez/sorozathoz. Én inkább úgy érzem elvesz, nagyon sokat elvesz. Egy színészhez a hangja, hanglejtése és kiejtése is legalább annyira hozzátartozik, mint a megjelenése és az arcmimikája. Nem lehet szétválasztani a kettőt. A szinkron ezt mégis arcbaköpi. Lehet akármilyen jó egy szinkron, akkor sem fogja visszaadni azt az élményt, amit át akartak adni az adott művel.

Nem akarok azzal az elcsépelt érvvel jönni, hogy külföldön minden feliratos és ezért sokkal jobban tudnak angolul, de ezt is meg tudom érteni. A magyar szinkron alapjaiban színvonalas szokott lenni, bár azt mondják már ez sem feltétlen igaz. Lehet sokan azért érzik ezt a lejtmenetet, mert régebben nem nagyon volt lehetőség eredeti nyelven nézni a filmeket vagy sorozatokat, ezért megszoktuk a magyar hangjukat. Viszont eljött az internet kora, ahol a sorozatokat az premier másnapján már itthon is tölthetjük és minden film fent van eredetiben a hálón és egy idő után és rá kellett jönnünk, hogy sokkal jobb. Ez különösen szembetűnő az amerikai vígjátékoknál, ahol a poénok nagy része egy az egyben eltűnik a szinkron mocsarában. Kár érte.

Ezért is üdvözlöm, hogy a Comedy Central új csatornát indított, amin csak feliratosan megy minden (kár, hogy nincs mindenütt kínálatban). A mai fiatalok nagy része ezt részesítené előnyben. De lehet késő a lépés, mert minden ember, aki eredeti nyelven néz dolgokat már rég leszokott a tévéről. Sőt a legtöbb fiatal leszokott róla, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Egy tudatos médiafogyasztó ma már nem igazítja magát a tévéhez, hanem letölti amit akar és akkor nézi, amikor akarja. De meg tudom érteni a csatornákat is, mert aki még mindig tévéújságot olvas, az magyarul akarja látni a kedvencét. Ezért bocsájtható meg ez, annak ellenére, hogy a dolog kétélű.

Viszont, ha moziba megyek hadd legyen már lehetőségem angol nyelven nézni az angol filmet és ne üldözzenek vissza otthonra. Pont oda, ahonnan a mozik termeibe akarnak csábítani.